Az öt napos
kirándulás reggel hatkor indult a nagy parkolóból. Fél hatra kellett odaérni,
hogy mindenkinek bepakoljuk a csomagját és hogy pontosan induljunk. A határig
négyen ültünk leghátul, három B-s lány egy A-s fiú és én. Sokat nevettünk, aludtunk
és ettünk az úton. Az út kb. négy-négy és fél óra volt de gyorsan elrepült.
A határőr gyorsan megnézte mindenkinek az igazolványát vagy az útlevelét és
mehettünk is.
Itt vettük fel az
idegenvezetőnket Tamás bácsit aki remekül kalauzolt el minket Erdély
varázslatos helyeiben. Megint jött kb. két óra buszozás és megálltunk az első
helyen, Aradon. A Tűzoltó téren voltunk megnéztük a Szabadság szobrot és a
csapatonként megkapott munkafüzet első feladatait töltöttük ki.
Innen Solymosra
mentünk ahol is megmásztunk egy kisebb hegyet amin egy régi várrom volt. Nem
volt több a fölfelé út mint fél óra,
nagyon szép volt Tamás mondott pár mondatot utána mindenki körbe nézhetett.
Rengeteg képet csináltunk a tájról és egymásról is.
Ezek után busszal elvittek
minket Marosillyére a Bethlen kastélyba. Amíg várakoztunk, hogy kinyissák az
ajtót addig a hátsó színpadig és kertben lehetett szórakozni. Izgalmas előadást
hallgathattunk végig kb. húsz perc lehetett és a végén 'megdicsértek' minket,
hogy ilyen hangos társasággal még nem is volt dolguk.
Ezután Dévára mentünk, de
nem a szokásos módon jutottunk föl a várba. Egy több km hosszú siklóval mentünk
föl! Hatalmas kaland volt, ahogy fölértünk megmásztuk a várat és a tetején
felolvasták a Kőmíves Kelemen című balladát.
Innen már mentünk az első
szállásra ami egy közösségi ház volt. Az este folyamán voltak kisebb nagyobb
problémák de a tanárok nagyon jól kezeltek mindent.
Nagyon jó élmény
volt számomra és sajnálom, hogy nem leszünk jövőre megint hetedikesek és nem
megyünk el ismét Erdélybe. Sokkal közelebb kerültünk a másik osztályhoz és ez
is ennek a kirándulásnak az érdeme.
Remélem ha jövőre megint megnyerjük a
pályázatot ugyanekkora élmény lesz a következő hetedik évfolyamnak is.
