 |
| A magyarvalkói templomban |
(2013. máj. 22-26.)
Soha nem fogom elfelejteni ezt az
5 napot, amit Erdélyben töltöttünk. Nagyon sok mindent csináltunk és rengeteg
fantasztikus élményben volt részünk.
Az első napról legelőször a
hosszú buszutazás jut eszembe. Kora reggel, 6 órakor indultunk el és sok-sok
kilométeren át utaztunk. Amikor már Erdélyben voltunk, először megálltunk
Aradon, Solymos váránál, majd Lippán és a dévai várnál is. Aradon
megkoszorúztuk az aradi vértanúk szobrát. A dévai vár különösen szép emlék,
mert a várat egy meredek hegyoldalba épített siklóval közelítettük meg. A
szállásunkra, az Algyógyi Ifjúsági Központba kb. 8 órakor érkeztünk meg, és
azonnal meleg étellel vártak minket, ami nagyon jól esett a hosszú utazás után.
Második nap ismét buszra
szálltunk és elutaztunk Gyulafehérvárra, ahol megnéztük a magyarok
székesegyházát. Ezután elmentünk Kolozsvárra, ahol a szép épületek,
érdekességek mellett, egy iskola tanulóival és magával, az iskola épületével is
megismerkedhettünk. Ez volt a János Zsigmond Unitárus Kollégium. Itt
meglátogattuk a fizika és a biológia múzeumot, és a kórus termüket, ami nagyon
nagy és szép volt. Az ottani diákok sokat énekeltek nekünk és mi is előadtunk nekik
egy dalt. Miután körbejártuk Kolozsvárt, a szálláshelyünkre, Torockóra mentünk.
A harmadik napunk első állomása a
Tordai-hasadék volt. Megküzdöttünk a lehetetlennel. J Másztunk, másztunk és
másztunk. Nagyon kifáradtunk a végére, de megérte. A nagy túra után kicsit
pihentünk a következő buszúton, ami a tordai sóbányához vezetett. Fantasztikus
volt ez a sóbánya, az elején Tamás bácsi, az idegenvezetőnk sok érdekességet
mesélt nekünk, majd 17 órakor elengedtek minket, hogy kipróbáljuk az
óriáskereket, a csónakázást… stb., viszont ekkorra minden bezárt. Így sajnos
azokat az élményeket ki kellett hagynunk. Ezután elmentünk a Böjte Csaba által
létrehozott árvaházba. 28 olyan gyerek él itt, akiket a szüleik nem tudnak
otthon nevelni és ebben a házban jobb életet biztosítanak nekik. Nagyon megható
volt találkozni ezekkel a gyerekekkel. A látogatás közben többen is sírtak,
köztük én is. Miután elhagytuk az árvaházat, a szálláshelyünkre mentünk, ami
ugyanott, Torockón volt.
Negyedik nap voltunk Körösfőn, Bánffyhunyadon, Királyhágón. Először még elmentünk a
torockói múzeumba, ahol hagyományokat, régi kincseket, dolgokat mutattak be.
Majd mentünk Körösfőre, ahol először vásárolgattunk, majd megnéztünk 2
templomot is. Azután ebédelni mentünk. Itt volt egy érdekes program, melynek
során sok mindent megtudtunk arról, hogy régen miket viseltek a hétköznapi
emberek. Hogy könnyebben el tudjuk képzelni a hallottakat, Breznay Rubina (7.a)
és Flórián Hanna (7.b) beöltöztek népviseletbe. A szálláshelyünk Vársonkolyoson
volt, egy panzióban.
És jött az utolsó nap, vagyis az
ötödik. Már nagyon fáradtak voltunk, de azért megmásztunk egy elég meredek
hegyet. Mivel sok eső volt, ezért a hegyoldal elég sáros volt, ezért csúszott,
de szerencsére senkinek nem lett baja. Amikor végül felértünk, gyönyörű kilátás
tárult elénk. Akik tériszonyosak voltak, azok lent maradtak a hegy lábánál és
olyan picinek láttuk őket, mintha rizsszemek lettek volna. J Viszont nagyon megérte,
hogy felmásztunk. Aztán mentünk Nagyváradra, ahol szakadó esőben
oldottuk meg a munkafüzetünk utolsó feladatát. Itt rendeltünk pizzát, amit a
buszon meg is ettünk. Már nem volt több állomás, „Irány haza!”. Biharnál léptük
át a határt, ami persze nagy sikert aratott a buszon. Aztán egy nagyon hosszú
buszútnak néztünk elébe. És végül este fél 7-re haza is értünk.
Nagyon örülök, hogy lehetőségünk
volt ezen az erdélyi kiránduláson részt venni, hiszen nagyon sok érdekes helyet
meglátogathattunk, rengeteg új emberrel találkozhattunk. Nagyon jól éreztem
magam, örülnék, ha máskor is lenne lehetőségünk eljutni hasonló utazásokra.
 |
| Tordai-hasadék, a fekete Madonna alatt |
Perjési Laura (7.a)
