Élménybeszámoló Petrától

  Én azt az 5 napot, amit Erdélyben eltöltöttünk soha nem fogom elfelejteni. Sok mindenkivel megismerkedhettünk és csodálatos helyeket tekinthettünk meg.

   Szerdán a kora hajnali órákban kb. 6 órakor indultunk el Szentendréről, ezzel egy nagyon hosszú buszútnak elébe nézve. Mikor Nagylaknál átléptük a határt csak akkor vette kezdetét igazi utazásunk. Egészen Aradtól Nagyváradig jutottunk el,ezzel leírva mint egy hurkot.

   Nekem személy szerint a 3. napon történtek tetszettek a legjobban. Először is a Tordai-hasadékba mentünk 2-3 órás túrára, ahol folyamatosan csak másztunk és másztunk. Néha-néha tartottunk egy kis pihenőt, míg Tamás bácsi beszélt nekünk a hasadék kialakulásáról és Szent László-legendájáról. Miután a végére értünk kissé kimerültünk, de még így is volt erőnk a tordai sóbánya visszhang-termében sikongatni, ugyanis következő úticélunk ez volt. Miután megnéztük közösen egy részét és Tamás bácsi elmondta,hogy mit hol találunk,(csoportokban) utunkra engedett. Volt ott minden: óriáskerék, csónakázótó…stb.  Kár,hogy ezeket nem tudtuk kipróbálni, mert pechünkre pont akkor zártak be mindent. Ezt követően elmentünk a Böjte Csaba által létrehozott gyermekotthonba. Számomra ez volt a leginkább várt program. Rendkívül sok adományt (játékokat, tisztítószereket, ágyneműt) vittünk az itt élő 28 gyereknek. Igazán megható volt találkozni velük, mert borzasztó abba belegondolni, hogy valaki nem a saját szüleivel él. Igaz nekik ott sokkal jobb volt, mert később, ahogy Tamás bácsi elmesélte nekünk azokat a borzasztó okokat, amikből kifolyólag odakerültek, azok alapján tényleg jobbak voltak ott nekik a körülmények. Többen is elérzékenyültünk és hozzájuk tartoztam én is. A rövid látogatás után visszamentünk a szállásunkra és mindenki megrohamozta az óriási, zöld placcot. Nagyon jó volt látni, hogy mindenki kint van és lekötik az idejüket együtt. Ha tehetném visszapörgetném az időt és megint újra átélném.

   Nagyon örülök,hogy elmehettem és részt vehettem ezen a kiránduláson,valamint azért is hálás vagyok,hogy a minket kísérő tanárok el tudták tűrni az évfolyam,de főleg az osztályunk viselkedését.

Prókay Petra (7.b)